20. kötet (2017)
Ajánló
Az emberek szeretnek olvasni saját környezetük ügyes-bajos dolgairól. A magyar ember egyébként is kukucskálós fajta, vagyis érdeklődéssel lesi meg szomszédja, barátja, ellenfele magánéletét vagy közösségi tevékenységét. A saját megfigyelés lehet a pletykák terjedése elleni védekezés is, mivel a tapasztalatok mégiscsak pontosabb képet festenek egy-egy dologról, mint a kézen-közön szerzett információ.
Góg János közéleti és publicisztikai írásaiból összeállított könyv teljességgel tematikamentes, csupán a megszületésük és megjelenésük dátuma, valamint a helyszín mutat némi folyamatosságot.
A könyv egy szűkebb pátria, a szerző szülővárosa történéseinek tükrében villant fel képeket, amelyek nyomán az írásokat akár provinciálisnak is tekinthetjük, s így elsősorban azok érdeklődésére tarthat számot, akik e kisebb közösségben élik meg hétköznapjaik minden rezdülését. Mivel azonban a részek fontos elemei az egésznek, s mint ilyenek akár kivetülhetnek jellemzőségükkel az egészre, így hát valamennyi olvasó érdeklődését is felkelthetik.
A már évekkel ezelőtt megjelent írások egy csokorba gyűjtése és felmutatása a maiakkal azért is érdekes lehet, mert láttatja, hogy egy lírikus irodalmár, aki ráadásul érzékeny a közösségi történésekre, mennyivel tudja meghaladni kora gondolkodását, illetve miként érhetjük tetten véleményét, javaslatait évek múltán, mint megvalósuló szükségszerűségeket.
Azért is fontos dokumentáció ez a könyv, mert olyan személyiségekről is beszél benne a szerző, legyen annak apropója kiállítás-megnyitó, ünnepi beszéd, vagy éppen búcsúztató, akik jelentősen hozzájárultak egy szűkebb közösség, egy kisváros szellemi életének, értékrendszerének létrehozásához, életben tartásához, alakításához.
Az írások változatossága természetesen megnyilvánul a stílus változatosságában is, hiszen más egy könyvhöz előszót írni és más jegyzetet olyan jelenségekről, amelyeket kritikusan kell szemlélni, s melyek esetleg negatív képet is festenek döntéshozókról, népképviseleti szervekről. A szándék semmi esetre sem az indokolatlan bántás, hanem a figyelem felkeltése, az érintett és az olvasó rádöbbenésének elősegítése.
Azt mindenképpen fontos megemlíteni, hogy a szerző nem csak szülötte Csongrádnak, hanem egész életművével (benne költői életműve, közéleti szerepvállalásai, jelentős kultúrtörténeti értékekkel bíró szervezetek alapítása) alakítója, formálója, továbbfejlesztője is városának, legtöbbször azonban központi, közösségi források, eszközök, lehetőségek nélkül, csupán saját tehetsége, küzdeni akarása, tudása, pénze felhasználásával, a közösségszervezés és fenntartás sziszifuszi munkáját is vállalva.
Kár, hogy a „hatalmon” lévők, a döntésekben résztvevők oly ritkán ismerik, ismerték fel azokat az értékeket, amelyek előttük hevertek, amelyek egyedül csak e kis közösségükre jellemzőek, mégis bennük tükröződik az egész magyar társadalmi valóság.
Reméljük, hogy ez a válogatás is segítségnyújtás a felismerésekhez vezető úton!
(a szerkesztő)
|
|
